Vissza a kályhához: Miért jó a cserépkályha?
Azt hiszem, mindenki egyetért abban, hogy a cserépkályha nem pusztán fűtőberendezés, sokkal több annál. Persze az elsődleges funkciója az, hogy befűtse az otthonunkat, de ugyanilyen fontos aspektus az is, hogy szemet gyönyörködtető legyen. Míg a fal mellé lapított radiátort és konvektort igyekszünk takargatni, és különféle panelekkel minél inkább láthatatlanná tenni, addig a cserépkályha általában központi helyet foglal el a nappalinkban, alapvetően meghatározva otthonunk hangulatát.
Úgy vagyunk a cserépkályhával, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: szeretjük a szögleteset, a kereket, a hosszút, a rövidet, a gömbölyűt, és így tovább, a lényeg, hogy mutatós legyen, jó meleget adjon, és ami a legfontosabb: neki lehessen dőlni. Ez utóbbi felér azzal az érzéssel, mint amikor egy kimerítő, munkával teli nap után elmerülünk a kádunk fürdőhabos vizében, vagy a hidegtől érzéketlenné vált ujjainkba egy bögre forró tea szorongatásával csalunk ismét életet (na jó, legyen inkább forralt bor, és ne csak szorongassuk, hanem igyuk is meg).
Ha visszavonhatatlanul és végérvényesen beleszerettünk a cserépkályhákba, és eldöntöttünk, hogy kell nekünk egy saját, mindenképp számoljunk azzal, hogy ez a kapcsolat hosszú távra szól, éppen ezért nem érdemes elkapkodni azt sem, hogy milyen megjelenéssel örvendeztessen meg minket nap mint nap. Magyarán: alaposan fontoljuk meg, milyen kályhacsempéből építtetjük hőn szeretett cserépkályhánkat. Itt is érvényes az örök szabály: mit sem ér a szép külső tartalmas belső nélkül. Ha a kályhacsempe nem strapabíró és nem tartja jól a hőt, minden csak máz – ez esetben szó szerint, bár ha a cserépkályha egyben design elem is, akkor a máz is nagyon fontos.
Analógiánknál maradva a cserépkályha előnyeit a következőkben tudnám összefoglalni: melegséggel hálálja meg, ha gondosan tápláljuk és rendszeresen karbantartjuk, és bár időnként óhatatlanul kialszik benne a tűz, némi törődéssel ismét felszítható a láng, és újfent elégedetten hozzábújhatunk a hűvös estéken.